Most azt kéne elmesélnem, hogy végülis mi a francnak van ez a blog.
Hát, akkor legyen így.
Mit is mondjak? Spanyolország egy csoda. Főleg nekünk, kelet-európai népeknek. Különös, ott is diktatúra volt, majdnem ugyanúgy el voltak szigetelve a fejlettebb demokráciáktól, mint mi, mégis az újjáépítés folyamatos és állandó. Soha nem látsz senkit az építkezéseken, mégis épül. Nálunk lehet látni ásóra támaszkodó munkásokat, mégis majdnem minden projekt eltolódik. Most a nagy átlagról beszéltem. Természetesen a fejlődés köszönhető a turizmusnak, de mégis, abban is különbözünk, hogy hogyan gazdálkodunk a különféle bevételekkel.
Nade mindegy is, erről majd bővebben.
Spanyol-magyar tannyelvű suliba járok, így gondolom nem különleges, hogy ennyire vonzódom ehhez az országhoz. Iszonyat sokat tanultunk mind a spanyol, mind a dél- és közép-amerikai kultúráról. Először egy ösztöndíj keretében jártam Spanyolbal, pontosaban Madridban. Majd - hálistennek- egy évre rá még egyszer kimentünk, immár családdal. Ezekről a kalandokról szeretnék majd mesélni, és arról, hogy milyen, mikor egy magyar kimegy 'Spanciba'.
Köszönöm, hogy benéztél. Remélem nem nézted be.
